A Szikszói Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat 2010-ben alakult meg. Fennállása óta támogatja és segíti a Szikszói Görögkatolikus Parókia hitéletét, aktívan részt vesz Szikszó városának életében.

Fontosabb programok a nemzetiségi önkormányzat szervezésében:

  • Ruszin Pincenap

  • Ruszin felnőttkirándulás

  • Főzőverseny május 1-én

  • Év végi záróvacsora

Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat képviselőtestülete:

Elnök: Balogh Tiborné

 

 

 

 

Elnökhelyettes: Varga János

 

Moldván Tibor parókus

 

A ruszinok az évszázadok folyamán mindig is a rusz népnévvel jelölték magukat, de saját nemzeti tudatuk csak a 19. század második felében alakult ki. Alekszander Duhnovics eperjesi ruszin görög katolikus lelkész megírta a ruszin himnuszt, és arra buzdította a Kárpátok vidékén élő görög katolikus ruszinokat, hogy legyenek önálló nép. Ez a ruszin nemzeti ébredés a történelmi Magyarországon történt, a felvidéki szláv lakosság szlovák nemzetté formálódásával és a Habsburg uralom alatt álló Galícia kisorosz és kozák lakosságának ukrán néppé válásával egy időben. Ekkor a magyarországi ruszinoknál még nem terjedt el az ukranizmus. Tehát a mai ruszinok, a mai oroszok és a mai ukránok nemzeti öntudata nem azonos, mert a hajdani keleti szláv Ruszból más-más területen és úton alakultak ki. A ruszin népnek soha nem volt vezetői rétege, hanem többségük alacsony osztályba tartozó jobbágy, zsellér és pásztor volt. Emiatt nehéz volt összefogni az egész kárpáti ruszin népet. A görög katolikus vallás hagyományait és sajátos népi kultúrájukat sokan erősen őrizték, és így mindmáig sikeresen megmaradt a ruszin nemzeti öntudat is.
A ruszinok eredetüket tekintve mind a Kárpátokhoz kötődnek: vagy még most is a Kárpátok lejtőin élnek (Kárpátalján, Kelet-Szlovákiában, Délkelet-Lengyelországban), vagy pedig onnan vándoroltak el a 18. században a Délvidékre (bácskai, illetve szerémségi ruszinok), illetve onnan vándoroltak tovább a 19. században tömegesen az Egyesült Államokba és Kanadába.
A ruszin törzseket a földrajzi elhelyezkedés szerint etnográfiailag két fő csoportba sorolhatjuk. Az Alföld közelében, a síkföldön és a Kárpátok alacsony nyúlványain vannak a völgy-, illetve síklakók (dolisnyánok), míg a Kárpátok gerince közelében, a hegyvidéken, a hegylakók (verhovinaiak).
A ruszin nép fennmaradását a görög katolikus egyháznak köszönheti. Hodinka Antal, aki a ruszin történelem legjobb ismerője, már a XX. század elején felismerte ennek jelentőségét. „ A munkácsi görög- katolikus püspökség története” című „monográfiája nemcsak egyháztörténeti mű, hanem a régió történetének mindmáig legfontosabb forrása. Ugyancsak jó látta a ruszinság szociális –gazdasági életének és az un. ‘nagy’ történelemnek az összefüggéseit. A ruszinokról 1923-ban kiadott kismonográfiájában bemutatja a máramarosi parasztgazdaságok helyzetét, azt a viszonylagos jómódot, amely egy naturális gazdaságban földesúr és jobbágy közös érdekeként maradt meg évszázadokon keresztül.” (S. Benedek András fenti könyvéből)
A ruszinok a magyar szabadságharcok idején a magyarokkal közösen küzdöttek.(Ezért nevezte őket Rákóczi: gens fidelissim a, azaz leghűségesebb népemnek.) De kivették részüket az 1848/49-es harcokban is, ahol a ruszin értelmiség fontos szerepet játszott a forradalmi eszmék népszerűsítésében.
S. Benedek András írja történelmi munkájában, hogy nagy jelentőségű volt” a görög katolikus egyház vezetése által szervezett gazdasági-társadalmi akcióterv. Firczák Gyula munkácsi püspök 1897 tavaszán Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyék országgyűlési képviselőnek részvételével tanácskozást szervezett, amelynek nyomán egy emlékirat készült, amelyet átadtak az illetékes főhatóságoknak.”