2019. július 7.

Jézus tanítása a mennyei kenyérről (Jn 6,22-29)

Az élet kenyéréről beszélve, elkezdi tanítani tanítványait, hogy a kenyeret saját testévé és a bort saját vérévé változtatja át.

Aztán később, a tömeg követte Jézust arra a helyre, ahol csodát tett az 5 kenyérrel és a 2 hallal. Jézus itt egy nagyon fontos kérdést tesz fel: Csak azért jöttek, mert kenyeret és halat kaptak tőle? Jézus azt akarja, hogy mélyebben gondolkodjanak az életükről és életük értelméről, amikor azt mondja nekik: „Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek.” Ez az étel az ő teste és vére, az Eucharisztia. Ő ígéretként és előjogként adja ezáltal a mennyországot. Ha hiszünk a mennyben, miért ne törekednénk arra, hogy oda jussunk? Ha hiszünk abban, hogy Jézus valóban jelen van az Eucharisztiában, akkor miért nem fogajduk őt a lehető leggyakrabban magunkhoz? Hogyan nem tudnánk komolyan megtisztítani a szívünket, hogy Őt tisztább lélekkel fogadjuk?

Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” Jézus azt mondja a tömegnek, hogy mi az Atya akarata. Mindannyian hittek Izráel Istenében. A törvény előírta számukra, hogy templomba menjenek, ez természetes volt számukra. Ők követték a tízparancsolatot és Mózes törvényét, de fennállt a veszélye, hogy ezek a vallási szertartások tisztán külső cselekedetekké válnak. Isten a hitünket akarja, a hit engedelmességét. Azt akarja, hogy éljünk azzal, amit hiszünk. De vajon eléggé elgondolkodunk-e arról, hogy a hitünknek mélyülnie kell a szívünkben. Krisztus imádságos jelenlétében, elmélkedjünk, gondolkodjunk erről, hogy az Ő fénye mélyebben behatolhasson a lelkiismeretünkbe és a gondolatainkba.

Feladat mára: Szeretnék egy kicsit korábban a templomba menni, hogy felkészüljek a Szent Liturgiára, hogy jobban tudjam befogadni Krisztust az Eucharisztiában.