A Szikszói Görögkatolikus Parókia régmúltja
A mi egyházközségünk a kerület második legfiatalabb parókiája, de maga az egyházközség nem 1928-ban alakult, hanem sokkal régebben. Mátyás király idejében, 1458-ban már tudunk Sixóról, ahol főesperesség van tizenkét hozzátartozó parókiával. A 16. században Szikszó a felvidéki reformáció egyik központja volt, s ez megtette hatását a helyben lévő katolikus egyházközségekre. A virágzó egyházközség az 1686-1747 közötti időben beolvadt a környező egyházközségekbe: a szomszédos Pálfalába és a római katolikus egyházközségbe. Az újbóli önállósodás és életre kelés 1928-tól a mai napig tart.

A Szikszói Görögkatolikus Parókia a 20. században
1928-1945
1928-ban a Piac téren egy magtárépületet átalakítottak iskolakápolnává, megteremtve ezzel a Szent Liturgiák végzésének méltó helyét Szikszón. Ebben az időben állandó parókusa még nincs az egyházközségnek, de az itt dolgozó és a rövid ideig itt lakó papok – hitoktató, hittanfelügyelő, h. lelkész – gondját viselik a szikszói iskolának és a szikszói híveknek.

1945-1948
A háború utáni években az újjáépítés és az élet normalizálása a legnagyobb munka. A kápolna berendezését újra össze kell szedni, mert szinte semmi nem maradt az elvonuló seregek pusztítása miatt: oltárkészítés maradékokból, oltárkép az érsek úr kápolnájából, anyakönyvek újraírása, terítő, miseruha iskolai felszerelések beszerzése,. Mire azonban rendeződött minden, állami parancsra bezárták az iskolát, s kápolna épületét kellett megmenteni az elvételtől.

1948-1997
A válságos időszakban parókust kapott az egyházközség Petrassevich István személyében. Az ő parókusságának 49 évben fontos dolgok történtek az egyházközség életében. Az iparosodás évtizedeiben a hegyek között lévő falvakból sokan telepedtek be Szikszóra. Az egész Exarchátus nagyobbik része Miskolcra és a Miskolcot gyűrűként körülölelő településekre költözött. A Szikszóra költözött hívek évtizedenként új lendületet adtak, s az egyházközség meg-megújult. Kibővítették a kápolnát, ikonosztázt készítettek, az asszonyok gyűjtéséből új miseruhák és terítők készültek, rendszeressé váltak a zarándoklatok Máriapócsra és néhány más búcsújáró helyre…

1997-1998
A sokáig Szikszón szolgáló és nyugdíjba vonuló Petrassevich István parókus úr után egy évig a felsővadászi parókus – Kocsis István atya – látta el a szikszói hívek szolgálatát. Fiatalos lendülete és szorgalma fellendítette a vallásos életet: új szertartások bevezetése énektanulásokkal, több hittanos gyermek felkeresése…

1998-2000
A rövid ideig, de lelkiismeretesen szolgáló Kocsis István atya után új parókust kapott az egyházközség. Fedor Péter atya új hittanfoglalkozásokat indított el fiataloknak és felnőtteknek. Az iskolai hittanosok és a fiatalok egyre többet túráztak együtt, nagyszerű táborokat rendeztek. Elkezdődött egy egyházközségi újság – a Szikszói Görög Gondolatok – kiadása. Görög kezdeményezésre városunkban is elkezdődtek az ökumenikus imádságok januárban és novemberben. A város és környéke televíziójában rendszeressé váltak a görög készítésű műsorok. Lassan a város lakói megtanulták, hogy bár csak a harmadik legnagyobb a görögkatolikusok egyházközsége, de programjaik révén nagy helyük van a város életében.

A Szikszói Görögkatolikus Parókia a 21. században
2001-2007
Az új évezred még fontosabbá tette a közösségek formálását és megtartását. A templomot felújították, új ikonokkal és lobogókkal díszítették. Az új parókia épület alagsorában hittanterem épült.

A jövő tervei
A jövő rajtunk múlik. Kicsi lett a kápolna, bővül a közösség, régi hívek és új fiatalok találnak Krisztus egyházához. Az egyházközség ezért tervezi egy új templom, közösségi ház és parókia megépítését.


Egyházközségünk papjai:


Petrássevich István: született: Gadna 1919. október 4., Papszentelés: Miskolc, 1945 március 4.

Ifj. Kocsis István: született: Kisvárda, 1969. augusztus 26., Papszentelés: Hejőkeresztúr, 1996. augusztus 29.

Fedor Péter Született: Miskolc, 1964. június 25. Papszentelés: Nyíregyháza, 1992. augusztus 6.

Moldván Tibor Született: Kemecse, 1976. március 8., Papszentelés: Máriapócs, 2003. augusztus 15.