(az ikonokat festette: Dr. Janka Gábor atya)

(A fotókat köszönjük Leskó Dánielnek!)

8. Szent Júdás Tádé apostol

Hálásan köszönjük az ikon örökbefogadását Arnóczki Józsefnek és Családjának!

A Tizenkettő egyike, az apostol névsorokban a tizenegyedik (Lukács 6,14). János evangéliuma (14,22) külön megjegyzi: „Júdás, nem az iskarióti”. Lukács evangéliuma (6,16) „Judas Jacobi”-nak mondja, s nem dönthető el, hogy Jakab fiáról vagy testvéréről van-e szó (ApCsel 1,13). Tőle maradt ránk Szent Júdás levele. A hagyomány szerint Júdás Tádé vitte el Edesszába az Úr mennybemenetele után egy leplen Krisztus arcképét Abgár királynak, akit a leprából is kigyógyított. Ezután Mezopotámiában, majd Simon apostollal együtt Perzsiában hirdette az evangéliumot. A hagyomány egyik ága szerint mindketten itt lettek vértanúk, egy másik ág szerint visszamentek Jeruzsálembe, ahol Júdás Tádét bottal agyonverték, Simont darabokra fűrészelték. Rómában a 9. századtól ünneplik őket. Kultuszát föllendítette Svéd Szent Brigitta, akit maga Jézus biztatott arra, hogy forduljon hozzá segítségért, mert meg fogja hallgatni. Általában Simon apostollal, vagy az apostolok között (garamszentbenedeki Úrkoporsó), illetve a Nagyszentcsalád-képeken ábrázolták mint Jézus rokonát. A chartres-i székesegyház üvegablakainak képciklusán életének jelenetei láthatók. Szentképeken, önálló ábrázolásain egyik kezében bottal (vértanúsága eszköze), másikban szívére szorított vagy maga elé tartott arcképpel (Abgár-kép) látható. Ismertetőjegyei: fejsze, alabárd, kard, kő, bot, könyv, arc (Krisztus képmása) képen vagy egy leplen. A kőművesek, tímárok, vésnökök védőszentje. Oltalmát kérik reménytelennek látszó ügyekben, tanácstalanság idején, elveszett dolgok megtalálásához. A népi kalendáriumban ünnepe az első télkezdő nap. A marhabehajtás végzőnapja, juhászfizető és fogadónap.

Templomunk ikonosztázionjának megáldása és az új képviselőtestület eskütétele